A borkészítésben Columella könyvében ismertetett módszert szerettem volna alkalmazni (a szőlőszemeket borban beáztatni, majd amikor megszívta magát összetörni, és kipréselni), de az inkább a jobban megtöppedt szőlőkhöz illő módszer, ezért kicsit változattam rajta. A szőlőt lebogyóztuk. A család apraja-nagyja segített - a nejem kivételével, aki Amy Winehouse leépülését követte nyomon percről-percre az internetes pletykarovatok képei alapján.
A bogyózást a kislányom unta meg legelőbb, és átváltott az evésre: van egy tőke vörös szőlő, amivel nem tudunk mit kezdeni: a szőlője nekem nagyon nem ízlik. Fent hagytuk a tőkén szüretkor, anyu ezt is felkötözte. Eszméletlenül finom aszalt szőlő lett belőle. Enikő rá is vetette magát.
Időközben befejeztük a bogyózást, egy lábosnyi válogatott szőlő lett belőle.
A szemeket - jobb híján - kézzel roppantottuk össze.
Ezután az aszott szőlőszemekből részben a saját mustjában részben újborban áztatva igyekszem kinyerni a cukrot, és az ízanyagokat. A hozzáadandó bor mennyiségét csak tippltem: első lépésben kb. 5 liternyi cefréhez fél liternyi Enikő küvét öntöttem.
A történelem majd ítélni fog tetteink felett. Egyelőre a boros cefrét félretettem (legalább) egy napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése