Előrehozott szüreti készülődés

A hét végén kimostam a hordókat. A szüreti készülődésnek még nem jött el az ideje, általában nem rekkenő hőségben szoktak vizet forralni, hordót forrázni, de a feleségem szeptember elejére várja a harmadik gyerekünket, és valószínűleg nem jut időm a hordók felkészítésére közvetlenül a szüret előtt.

A hordók meglehetősen jó állapotban vannak, semmi szaghibát nem találtam bennük, ezért csak a borkövet forráztam ki trisóval, valamint kaptak egy forró vizes és két hideg vizes öblítést. Ezután csöpögőre állítottam a hordókat a pincében, majd ezekután kaptak egy alapkénezést, amivel kitartanak szüretig. (Ákos fiam természetesen maga mosta a hordóját.)

A rizling beindulni látszik az új élesztőtől, mindenesere rettentően zavaros. Két nappal az oltás után kóstolva még mindig érződik a cukor, van tehát még dolga rendesen. A savpótlás beilleszkedni látszik a borba, már nem a korty végén egy savanyú búcsú, hanem kezd a bor részévé válni. Az aromája még mindíg kitűnő. Tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz belőle.

A pince meglehetősen meleg, ezért légkondit állítottam be. Mivel a pince légtere kicsiny, nem túl mély, és a déli fekvésű bejáratot folyamatosan perzseli nem forróság, így folyamatosan küzdök a melegedéssel.

A légkondi forró levegő elvezető csövét a pince egyik szellőző nyílásába tettem, a kondenzvizet pedig egy szüreti kádban fogtam fel. Mivel a relatív páratartalom 90% körüli volt, bőven desztillált vizet, amit a permetezéshez használtam fel.