Rizling

A rizlingem furcsa köröket ír le a borrá válás útján. Először megakadt a forrása úgy, hogy a maradék cukortól édeskés maradt, amit én nagyon nem szeretek rizlingben. Csak a glicerines édességet tudom ennél a fajtánál elviselni (mit elviselni? rajongok érte!), még akkor is, ha amúgy a savak egyensúlyban tartanák a bort. Másrészről ki nem állhatom a savhangsúlyos borokat. Lehet bármilyen csodásan "szikrázó", harmonikus savösszetételű a bor, ha 3-4 pohár elfogyasztása után éjjel kettőkor perforáció gyanúval ébredek az esküvé után, akkor úrrá tehetnek az úr ágyán, akkor se kérek többet belőle. (Szerintem ez egy jól sikerült mondat volt, bár rengeteg embert magamra haragítok vele.)

Szóval, vissza a saját rizlinghez: a forrás májusban újra beindult, ámde eltérő tempóban a két 300 literes tartályban: az egyikben élesztősebb volt az íz, ámde sok a cukor, a másik már kevesebb cukrot mutatott, erősebben pezsgett. Mindkét borból hiányzott a sav: a 2008 forró nyara elégette mindet egy szálig (5-ös értéket titráltam). Mivel amúgy is azt látom, hogy valamiért egy éves fahordós erjesztésű rizlingek nem nagyon keringenek, ezért nekem is két éves tartásra kell berendezkednem: vettem egy 600 literes tartályt is.

A két rizlinget összefejtettem, és (igen, ez egy őszinte blog) pótoltam a savat 0,8 g/liter mértékben (ami a bortörvényben foglaltak alatti érték). A forrást már keverten fejezi be a bor, a különbségek eltűnnek, és a savaknak is lesz idejük belesimulni a borba.