Metszés

Az idei időjárás valami elképesztően idegesítő: rengeteg eső, hideg, néhány nap jó idő, majd hó ... na ez nem az, amikor ki lehet számítani a tavaszi munkák időpontját. Most hétvégén úgy tűnt, hogy majdnem normális idő lesz, vagy ha nem, keddtől akkor is még rosszabb jön.


Szombaton délután egy óra körül tudtam nekifogni a munkának, és négy sorral végeztem. Anyu segített, előttem járt, és elvagdosta a tavalyi kötéseket, meg az indákat. pár éve még sokat morfondíroztam azon, hogy melyik vesszőket hagyjam meg, mára ez már rutin. A legtöbb időt a levágott részek lecibálása jelenti, ezért az elővagdosás óriási segítséget jelentett.

Vasárnap Feri bácsi (a volt tulaj, aki évről-évre segít a metszésben) is megjött, vele kb. délután egy órára be is fejeztük a munkát. Ezután nekiálltam kihordani a szeprentét - na ez idén borzasztóan nehéz volt. Egyrészt azért, mert tavaly hosszabbra hagytuk a hajtásokat, így több volt a kihordandó anyag, másrész 70 km/órás széllökések közepette baromi nehéz egy megrakott vasvillát megtartani.

Végül kivágtam 6 tőkét - jobbára ESCA vitte ki őket.

Emlékeztek még? Tavaly írtam a tőkefej elhelyezkedési hibáiról és az új telepítésű szőlők metszéséről. Nézzük, mi történt egy év múlva!

A képen látható, a korrekció után az új, megemelt tőkefej (az alsó vesszők egyikéből lesz a biztosító csap). A képen látszik a kiváltott tőkefej helye (amit nagyollóval levágtam). A megemelt tőkefejről elágazó két vessző lesz lekötve.





A képen a harmadik évébe lépő új telepítésű szőlő idei metszése látszik: a vezetőszál alatt elvágjuk a szárat, és onnan lefelé hagyunk három vesszőt. Az alsóból lesz a biztosítócsap, a fölső kettő kerül lekötésre.