Áprilisi nyár

A hétvégén gyönyörű, kora nyári idő volt. Szombaton dél körül 27,5 fokot mutatott a hőmérő a pince előtt. Péntek délután, amikor megérkeztünk, még tél végi állapotban volt a barckfa, de hétfőre már gyönyörűen virágba borult.

Ebben a csodálatos időben dolgoztuk félholtra magunkat a szőlőben.

A metszés után, de még a lekötözés előtt meg kell igazgatni a támrendszert. Ez normál esetben egy fél napos rutinmunka: az esetleg leszakadt sodronyokat össze kell kötni, a meglazultakat meg kell húzni, a kiesett U-szögeket vissza kell szögelni.

Az én szőlőmben sok vezetőszál túl magasan volt (esetenként kettő volt belőle), a hajtásokat tartó drótok nem egyenletesen oszlottak el. Mivel szépen lassan ébredtem rá a támrendszer előnyeire és hibáira, most úgy éreztem, hogy pontosan tudom, mit szeretnék csinálni. "Nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell": áthuzaloztam a támrendszert.

Ez elég nagy munka volt, borzasztóan igénybe vette az egész testet, különösen a tenyeremet. Az eredmény azonban igazolta a fáradozást: minden vezetőszál megfelelő magasságban van. Ez lehetővé teszi, hogy minden tőke pont kézre essen a munkák során, mert pont könyökmagaságban kell dolgozni. Egy újítást is bevezettem: ahol magasabb az oszlop, ott nem 30-35 cm-re tettem a fölső drótpárt, hanem 40-45 centire, így magasabb hajtást tudok nevelni.

Ezután kb. másfél nap alatt lekötöttük a szőlőt. A rizling helyenként mutatóujjnyi vastag vesszőket hozott, úgyhogy a tőkék kondíciójára nem lehet panasz.

Végül Nevikénnel lemostam a vesszőket. Az nagyon fontos volt idén, ugyanis (sajnos) sok áttelelelő lisztharmat spóramezőt láttam a vesszőkön a tavalyi megállíthatatlan fertőzés esedményeként.


Amíg én huzaloztam és permeteztem, anyu szépen kapálgatott. A héten még kap egy rotálást a szőlő, így a tyúkhúr nem nő nagyra, és a tavaszi munkák által letaposott föld könnyebben fogadja be a tvaszi esőt.