A mai nap reggelén leautóztam Dörgicsére. Szerencsére Budapesten sikerült hamar átjutnom, így kilenc órakor már a pice előtt találkoztam Istvánnal, a Pántlika főborászával. Hozott egy jó nagy műanyag tatályt, abba szivatyúztuk át a lepárolni kívánt bort. A túl fás borokat ugyanis leselejteztem.
A borokat végigkóstoltam, és elégedetten nyugtáztam, hogy a három rizling hordó jószerével utolérte egymást: a borok közel azonos feljettségi szinten vannak. Az Enikő muskotály illata a kénezés hatására (vagy csak úgy) legyengült, de az aromájára nem lehet panasz - ismét jelenvan az a súlyos mézes jelleg, amit annyira szeretek. Hoztam egy üveggel a munkatársaimnak, ízlett nekik. (Ez egyébként teljesen indifferens, én vagyok a főnök, és holnap lesz az éves teljesítmény-értékelés.)
A kóstolás után (szigorúan kiköptem mindent, sajnáltam is nem kicsit), beugrottam Bocskai Gyuszihoz, hegybíróhoz, aki kiállította nekem a szüreti jelentés alapján az szőlő származási bizonyítványt. Ennek alapján lehet bor származási bizonyítványt kérni. Kicsit beszélgettünk még a battonage-ról, majd ragyogó napsütésben sajgó szívvel hazaindultam.
november 27, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése