Az Enikő küvé szépen fejlődött a kénezés óta, visszakapta az illatát. A lakásban csináltam egy próbát: a pincehideg bor illata alig érződik, először a mézes fehér mézillata dominál, majd ahogy melegszik a bor, úgy veszi át a helyét a muskotály. A szájban intenzív mézes (talán mangó?) íz, a vége nekem egyelőre túl "hegyes", azaz élénk savú. Persze ez még az idővel szelidülni fog, de ennyi sav kell is ennyi illathoz.
A rizling ... nos igen, dicsekedni akarok. Három hordóm van, az egyikben a keserűmandula-utóíz fajtajelleg határozott, míg a másik két hordóban éppen csak ott van a korty végén. A borok gömbölyűsége és gyümölcsössége elképesztő, ha így marad, nagyon elégedett leszek. Kóstolás után a hordókban még felkavartam a finomseprőt. A kavarás után kóstolva már csak az élesztőíz dominált. Mivel nem akarom a bort sem túlzottan lelágyítani (almasavbontás a 10 fokos pincében amúgy sem játszik), sem az ízét más irányba terelni, ez a kavarás volt az utolsó. A két ünnep között megkapja a bor az alapként, majd Januárban lefejtem.
A kannákban hozott bor palackba töltésében a gyerekek segítettek.
3 megjegyzés:
Nagyon bíztatónak hangzik! Remélem terveid szerint érik tovább és sok örömed lesz benne.
Nálam sajnos bedőlt ez az évjárat. A kénhidrogénes bakszag végérvényesen bekötötte magát a borba, aktív szenet meg nincs lelkem alkalmazni.
Sebaj több is veszett Mohácsnál, jövőre újra megpróbáljuk. Addig is Borban Gazdag Új Évet kívánok neked és kedves családodnak.
Spicc, nagyon sajnálom. Mit tervezel így a borral? Lefőzeted?
Várok vele tavaszig,akkor eldől jó lesz e kapásbornak. A büdössége mindenképp csökkent, a bor meg szerkezetileg szép. Majd meglátjuk, addig elpihen a hordóban.
Megjegyzés küldése