Az idei korai fajtákból készült küvé valami elképesztő dolgot produkált: már a must is sötét bronzvörös volt, a kiforrott bor is erősen pirkadt, rozés színű lett (ez látható a képen). Az íze alapján egy roppant karakteres kékfrankos rozéra hasonlít leginkább. Muskotály illatnak, jellegnek semmi nyoma. Már lefejtettem, ként nem kapott, finomseprőn áll az acéltartályban. Fogalmam sincs, mivé fajulhat ez a dolog.A rizling ezzel szemben valami elképesztően jól áll: megforrott, ugyanakkor némi maradékcukor érezhető az erjedés után. Mivel idén ügyeltem rá, hogy az előprésmust és a présmust egyenletesen keveredjen a hordókban, nagyon egyenletes az íz/illat minden hordóban. (Tavaly volt egy illatos, de vékonyabb valamint egy testesebb, ízgazdagabb de illatszegényebb bor. A kettőt nem tudtam házasítani, mert a vékonyabb bort nagyon erősen megfogta a faíz.) A forráshíjakat feltöltöttem, a fejtésre a jövő hét végén kerül sor. Ekkor finomseprőre fejtem, és azon tartom kora tavaszig, amikor acéltartályba kerül.
A tavalyi rizlingből a cseres ízt remekül kivitte a zselatinos derítés, a fásság picit még érezhető. Ez a bor egyelőre acéltatályban van, palackozásra vár. A tavalyi Enikőt menthetetlenül fásnak érzem, itt a zselatin nem segített.
3 megjegyzés:
Hát nem tudom, nem tört ez meg mégis már mustként? visszaolvastam, jó melegben szüreteltetek, kapott akkor vmennyi ként? sokat állt a leszedett szőlő, cefre?
Szüreteltünk már ennél nagyobb melegben is, és nem állt sokat, azonnali léelváasztás volt, villámgyorsan lekerült a pincébe.
Nem is hallottam olyasmiről, hogy a must meg tud törni. Nem az alkoholok oxidációja a törés?
Barnatörésnek néz ki
Üdv
Megjegyzés küldése