Két hete írtam az idei Enikő küvéről, amely elképesztő színben pompázott a forrás után és meghökkentően kékfrankos rozé íze volt. Kissé megrendültem körbekérdeztem az ismerősöket, hogy vajon mi a bánat lehet ez, és a barnatöréstől a túlérett muskotályra jellemző nagyon rossz ízig mindenféle találgatás felmerült.
A hűtőben hagytam egy fél üvegnyit, meginni nem volt kedvem, kiönteni lusta voltam. Aztán két heti állás után megkóstoltam és ... elképedtem. A rezes szín még megvolt, de az íz teljesen átalakult. A rozés íz - mint rossz vicc - eltűnt, a bor még szénsavas volt, de a szénsav mögött egy intenzív, mély, karakeres muskotály aroma tört elő.
Mondanom sem kell, ennek hatására alig vártam, hogy lejussak Dörgicsére, ahol meg akartam tudni, hogy mi van a tartályban hagyott mennyiséggel. Megnyitottam a kiscsapot, és láss csodát: a bor színe sötétsárga, a bronzos-rezes árnyalat teljesen eltűnt belőle. Az illata szenzációs, tiszta muskotály illat, vitán felül, az ízében viszont nem éreztem azt a telt aromát, ami a hűtőben tartott palackban volt, ellenben egy csepp kesernyésség még volt a végén, amolyan kotlós must jellegű. Felkavartam a finomseprőt, és megadtam a bornak az alapkénezést.
Ezután nekiálltunk lefejteni a rizlinget. Ez a bor messze van még a késztől, de még a félkésztől is. Még mindig nem forrt ki teljesen, még mindig van némi maradék cukra, színe tejes, ízei kuszák, édes, borkősavtól almasavig minden, enyhe kesernye, valamint a legfurcsább mellékízek és ilaltok, a legteljesebb rendezetlenségben. A durva seprőről már szépen elvált, tehát aminek le kellett ülepednie, az leült. Extrém jó alapanyag volt, gondolom ezt is ki kell várni, míg kialakul. Legközelebb két hét múlva megyek, felkeverni a finomseprőt. A rizling még nem kapott ként.
Az egyik hordón (a boron nem) enyhe poshadt szagot érzek, ezt nem tudom hová tenni, mert az előkészítésben nem volt hiba. Ez a szag kb. három évvel ezelőtt volt jelen, a hordók beavatásánál, de a mosások hatására eltűnt. Olyan kicsit kénbűzös, kicsit trisós-lúgos szag. Valószínűleg a hordó szájára szórt kénportól van, amit nedvesen tartott a dugó mellett kibuggyanó must. Legalábbis nagyon remélem, mert nem szeretném, ha ez az íz megjelenne a borban. Két hét múlva szimatolok-kóstolok, ha nem korrekt valami, akkor átszivattyúzom a most felszabadult és lekénezett hordóba a bort.
november 22, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése