Sajnos a tavalyi bornak nem használt a túl hosszú fahordós tárolás: a szűrés után - mivel a nyálkákat eltávolítottam - előtűnt egy erős fás íz, amelyet némi csersavasság is erősít. A faízzel semmit nem tudok csinálni (a rizlingnek nem feltétlenül áll rosszul, az Enikőnek nagyon) de a csersavasságon lehet javítani zselatinos derítésel. A csersav a zselatinnal "pelyheket" képez, ami bentonittal ülepthető és kiszűrhető a borból. Kíváncsian várom az eredményt.
A 2007-es bort illetően nagyon el vagyok keseredve: igen jó anyag ment tönkre. Talán ha korábban lett volna pénzem tartályra ...
Az idei Enikő küvé megforrt, és le is fejtettem. A faiíz nem áll jól ennek az illatos bornak, így rögtön acéltartályba került. A hordóminta több mint ígéretes: az alapanyag is elég jó volt (nem tökéletes, az kb. egy hét múlva lett volna) de mivel az utolsó jóidős napon szüreteltünk, azt hiszem, ebből az évjáratból sikerült kihozni a maximumot. Enyhén likőrös aromákat érzek benne, a gyümölcs is vastagon benne van, szóval talán épkézláb bor lesz belőle.
Nagyon sajnálom a tavalyi Enikőt, hihetetlenül izgalmas lett volna a két bort egymás után kóstolni. Pontosan azt az évjárati sajátosságot hozta volna, amit elejétől fogva szeretnék elérni.
október 13, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szia!
Ez a faíz ez mitől olyan jellegzetes ennél a borfajtánál? Ennyire kényes az Enikő? Valamilyen ms hordókezeléssel ezt nem lehet kiküszöbölni?
Amúgy gratulálok a blogodhoz, nagyon profi és nagy szakértelmű!
Igen, egy nagyon vékony, illatos küvéről volna szó, amelyben a legkisebb faíz is disszonáns.
A hordó ahogy öregszik (és használják) úgy ad ki egyre kevesebb faízt. Nem tudok olyan kezelésről, amellyel egy új hordóból ez száműzhető lenne. Vannak mindenféle áztató csodaszerek, de én még nem találkoztam olyannal, ami megoldotta volna ezt a dolgot.
Megjegyzés küldése