
Az idei Enikő küvé megforrt, és le is fejtettem. A faiíz nem áll jól ennek az illatos bornak, így rögtön acéltartályba került. A hordóminta több mint ígéretes: az alapanyag is elég jó volt (nem tökéletes, az kb. egy hét múlva lett volna) de mivel az utolsó jóidős napon szüreteltünk, azt hiszem, ebből az évjáratból sikerült kihozni a maximumot. Enyhén likőrös aromákat érzek benne, a gyümölcs is vastagon benne van, szóval talán épkézláb bor lesz belőle.
Nagyon sajnálom a tavalyi Enikőt, hihetetlenül izgalmas lett volna a két bort egymás után kóstolni. Pontosan azt az évjárati sajátosságot hozta volna, amit elejétől fogva szeretnék elérni.
2 megjegyzés:
Szia!
Ez a faíz ez mitől olyan jellegzetes ennél a borfajtánál? Ennyire kényes az Enikő? Valamilyen ms hordókezeléssel ezt nem lehet kiküszöbölni?
Amúgy gratulálok a blogodhoz, nagyon profi és nagy szakértelmű!
Igen, egy nagyon vékony, illatos küvéről volna szó, amelyben a legkisebb faíz is disszonáns.
A hordó ahogy öregszik (és használják) úgy ad ki egyre kevesebb faízt. Nem tudok olyan kezelésről, amellyel egy új hordóból ez száműzhető lenne. Vannak mindenféle áztató csodaszerek, de én még nem találkoztam olyannal, ami megoldotta volna ezt a dolgot.
Megjegyzés küldése