Atkák

A növényvédelmi sorozatban a levelet károsító atkák kerülnek nagyító alá. Szó szerint, mert az atkák mikroszkópikus lények. Az atkákból is rendkívül sokféle létezik, annyira, hogy a biológusok nem átallottak egy külön kasztot, az acarológia (atkatan) tudományát kutatókat kitermelni maguk közül. Mi most helyhiány miatt nem másoljuk ide az internetet, hanem csak a legfontosabb szőlő kátrevőkkel, és a legjobb atka barátunkkal (3. kép) foglalkozunk.








A szőlőnek két fajspecifikus kártevő atkája okozza a legtöbb kárt, a Szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis, 1.kép), illetve a Szőlő gubacsatka (Colomerus vitis / Eriophyes vitis). Megemlíthetjük még a Közönséges (Kétfoltos) takácsatka (Tetranychus urticae, 2.kép) kártételét is - ez utóbbi polifág kártevő, azaz nemcsak a szőlőn, hanem több gazdanövényen, pl. gyümölcsfákon is élősködik.

Szőlőlevélatka

A nyár végén a levéllemezeken világoszöld, sárgászöld, nem körülhatárolt foltok jelennek meg, melyek főleg áteső fényben láthatók jól. A foltok közepe elhalhat, a levelek fodrosak, deformálódnak, és néha átlukadnak. A hajtások rövidebbek, lesznek a fás részek nehezebben készülnek fel a télre, így a fagy károsíthatja őket.

Mindez jelentős terméscsökkenéssel jár. Az erősen fertőzött tőkék folyamatosan "seprűsödnek", azaz fattyúhajtások hada jelenik meg rajtuk, majd elgyengülnek és elhalnak.

Szőlő gubacsatka

A szőlő gubacsatka kártételét nagyon nehéz bármi mással összekeverni. A levél színén hólyagosodás figyelhető meg, míg a holyagokkal átellenes oldalon az atkák jellegzetes világos szövedéke látható.











A fertőzés a vegetációs periódus elején jelentkezik, a nyár közepétől folyamatosan szorul vissza. A levelek hólyagosodása elsősorban a tőkefejhez közel elhelyezkedő leveleken látható, ott is a tőke belsejében jelenik meg erőteljesebben. Előfordul, hogy a szívogatás hatására a levelek besodródnak.

Az utóbbi években felszaporodott egy új rassz, mely alaktanilag megegyezik az alapfajjal, de életmódjában eltér attól, mert elvesztette gubacsképző képességét. Ez a sokkal veszélyesebb alak a rügyatka. A rügypikkelyek alatt áttelelő nőivarú egyed petéiből kikelő fiatal lárvák néhány centiméteres hajtáshossznál jelennek meg, és a rügypikkely takarásában táplálkoznak.

A "rügyatka" kártétel meglehetősen alattomos, hiszen gyakorlatilag csak a gyengébb, hiányos fakadásban nyilvánul meg, amely tüneta fagyra is jellemző lehet. Ám ha felmerül a gyanú, hogy a gubacsatka "rügyatka" változata károsít a szőlőben, célszerű a növényegészségügyi hatóság segítségét kérni. A gubacsatka felismerése és elkülönítése más, szintén a rügyekben élő fajoktól speciális szaktudást igényel.

Közönséges takácsatka

A takácsatka a növények leveleinek fonákán táplálkozik. A szívogatás következtében klorofillelhalás következik be, a levelek sárgulnak, esetleg bronz színűre válnak, majd hullani kezdenek. Súlyos kártétel esetén teljes lombvesztés is bekövetkezhet. További jellegzetes tünet, hogy a károsított növényen finom szövedéket is találunk (pl. az szárelágazásoknál). Mindemellett a levelek párologtatása is felborul - az apró szúrásnyomok miatt -, ami a növények fokozatos kondicionális leromlását idézi elő.

A közönséges takácsatka meleg- és szárazságkedvelő állat, így leginkább nyár végén szaporodik el.

Barátunk, a ragadozó atka

A leggyakrabban feltűnő ragadozó atka a hazánkban is őshonos, kártevő atkákat fogyasztó Typhlodromus pyri. Nagy étvágyú ragadozóról van szó, amelynek nősténye naponta 8 kifejlett takácsatkát, vagy 320 levélatkát pusztít el.

Sajátossága továbbá, mint a legtöbb ízeltlábúnak, hogy a széles hatásspektrumú piretroidok és foszforsavészterek megölik. Napóleon óta tudjuk, hogy a kartács a legkézenfekvőbb eszköz a lázongó tömegek megfékezésére, azonban az atkák elleni védekezésben ennél egy cseppel több észre és empátiára van szükség. Célunk, hogy a ragadozó atkák megmaradjanak, és a növényt károsítók elpusztuljanak. Így kordában (a kárküszöb alatt) tudjuk tartani a a nem kívánatos elemeket, és azzal a jó érzéssel térhetünk nyugovóra, hogy nem mérgeztünk meg mindent a szőlőskertünkben, ami mozog.

Védekezés

A kora tavasszal esedékes kénes lemosó permetezés az atkák mennyiségét komolyan gyéríti. Olajos lemosó alkalmazásával az atkák elleni hatás tovább fokozható.

A gubacsatkák korai kártétele egyszerűen megfékezhető a fertőzött levelek letépésével.

Ha az atkafertőzés mégis eluralkodott a szőlőnkben, védekezhetünk ragadozó atkákat tartalmazó filc-csíkokkal (ez biológiai védekezés), vagy a Flumite 200 SC atkaölőszerrel, amely kimondottan megkíméli a fent említett ragadozó atkákat.


Forrás:
Plantpro - a szőlő növényvédelme
Agro Napló - Flumite 200 SC
Gazdabolt on line áruház
Herczeg Lajos - A szőlő metszése és a rügyvizsgálat