Első benyomások a hordómintákról

Tegnp hoztam mintákat az idei borból. Idén nem használtam fajtaélesztőt, és ezidáig ként sem adtam a borhoz annak érdekében, hogy az almasav el tudjon bomlani ( az almasav-bontó baktériumok nem tolerálják a magas kénszintet).

Az idei évben az Enikő küvé (a képen jobb oldalon) jól sikerült: a bort adó szőlőfajták (Muskotály, Fehér mézes, Hárslevelű) jól beértek, a savai kiégtek. Mérésem szerint 5 g/l a titrálható savtartalom - ez lágy bort jelent. Szerintem a muskotálynak ez áll jól. A viszonylag rövid héjon áztatás ellenére a muskotály illat szépen kiérződik a borból - de semmi pacsuli. A fehér mézestől kellemesen ihtós lett, összességében egy finom csajozós bor kerekedett belőle. Azok akik a 2006-os Enikőt szerették, azoknak ez nagyon be fog jönni.

A rizling jelenleg két tételben áll: az előprésmustból erjedő borból (középső kép) és a 20 órás héjon áztatást követően préselt borból (bal oldali kép). Szeptember második felétől nem láttuk a Napot, és a nyáron elmaradt esőmennyiség kb. három hét alatt esett le. Szüret előtt pár nap jóidő beszikkasztotta a rothadásnak indult szemeket, így azokat is beszüreteltük. Ezért a héjon áztatott must színe jóval sötétebb, mint a színmusté. A szüret előtti sok eső megérzik a boron: dacára a terméskorlátozásnak, a bor jóval vékonyabb mint a tavalyi. Az előprésmust 7,5 g/l, a présmust 7 g/l savat tartalmaz. Textúrája csak az utóbbinak érdekes.

Faluhelyen azt tartják, hogy a présmust többet ér, mint az előprémust - a kóstolás után az én véleményem is ez. Megjegyzem, hogy idén a rizling nem tudott beérni a Balaton-felvidéken, és lehet, hogy teljes érés esetén valóban értékesebb az utóbbi.

A házi borteszt remkül vizsgázott: én, aki legendásan béna titráló ember voltam kémia fakultációtól műtrágya speckollig, ezzel a teszttel könnyűszerrel tudom meghatározni a savtartalmat. Mondhatnám: gyerekjáték a mérés.

Csináltam próbamérést labor által már megmért borra: hajszára egyezett az eredmény. Köszönet Dr. Bakonyi Lászlónak!