A hajtásbefűzést anyu szorgalmi feladatként csütörtökön megcsinálta, így szombaton az a látszatfeladat maradt hátra, hogy mégegyszer végigjárjuk a szőlőt, és azt az egy-két vesszőt, amit a szél kifújt, visszafűzzük, valamint kipróbáljam az új kötözőpisztolyt (ez utóbbi egy borzasztóan hatékony szerszám). Amikor Rosti megérkezett a nejével (a képen balra láthatók, jobbra a feleségem áll) éppen a faluban voltam, a permetezőért. Asszonyok nélkül mentünk fel a hegyre, ahol a látszatfeladatot hármasban (anyuval) kb. fél óra alatt befejeztük, és kezdődhetett a kóstoló. A boraimmal nem vallottam szégyent (remélem nem csak udvariasságból) , és a Rosti féle Cirfandli is nagy sikert aratott. Elsősorban az illata bámultos: parfümös mangó-muskotály-gyömbér nagyszerű elegye, ragyogóan tükrös, aranyba hajló színű, ízében kiegyensúlyozott, harmónikus. Gigászi teste nincs, de az illatos, könnyed boroktól nem is azt várja az ember. Az iszogatás után szóba sem jöhetett a permetezés, Rosti viszont bringával indult haza, Csopakra, este kaptam egy SMS-t, hogy megérkezett.
Éjjel óriási mennydögéssel, villámlásal kiadós zápor zúdult Dörgicsére, szerencsére hét közben Feri bácsi megkultivátorozta a a szőlőt, így az esőt, ami nem tartott tovább 10-15 percnél jól elitta a föld.
A másnapi permetezés első két körét a saras talaj kissé nehezítette, de igazán nehézzé az időről-időre feltámadó komoly széllökések tették. Kb. 25%-kal több permet fogyott, mint máskor, menet közben nem lehettem biztos abban, hogy mennyi anyagot fújtam ki. Amikor megszáradt, akkor láttam az egyenletes kék szín alpján: éppen eleget. Rubigan és Ridomil volt megint a kombó, mint a múltkor. Most kapott először szerepet idén a Stihl motoros permetezőm: életem legjobb vétele volt ez a gép.
1 megjegyzés:
Továbbra is úgy gondolom, hogy ígéretesek a boraid, a szőlőd példásan néz ki, a parasztház pedig gyönyörű! :) üdv, Rosti
Megjegyzés küldése