Nagyon vicces dolgot kaptam egy hírlevélben, a "klasszikus fehér bor" készítési technológiáról.
Ezek szerint nagyszüleim, dédszüleim (már ha helyesen értelmezem a klasszikus szót) enzimmel kezelték a mustot, antioxidáns hozzáadásával, valami relytélyes szerrel tisztították a mustot, majd tápsóval és fajtaélesztővel beoltották, folyamatos tápsó adagolással kierjesztették, mindenféle enzimmel lebontották az almasavat (biztos nem volt idejük kivárni, amíg lebomlik magától), ezután stabilizálták a bort, lefejtették egy másik rejtélyes szer adagolásával (esetenként fémtartályba), némi inert gázt adagoltak hozzá, naponta fejtették, és a reduktív jelleg megőrzése végett adtak hozzá némi kéntartalmú valamit, majd stabilizálták a borkövet (biztos nem volt idejük kivárni, amíg kiválik magától), ezután jöhetett a membránszűrés, mielőtt hazavitték a szatyorban a napi üveg bort.
október 04, 2006
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
ezt én is megkaptam, ez már nem is bor így lassan...
legszebb a címben szereplő "fajtajelleget nem adó borok esetében". Én ezt így fordítanám le: +5 kg tőketerhelés,nulla zöldmunka, gyomirtó, félig rodhadt <15 fokos szüret (must aztán jól felcukrozva), 3-szor atompréselt cefre.Aki azt elolvassa elmegy a kedve a borászkodástól (hacsak nem vegyész..:)
Megjegyzés küldése