szeptember 24, 2006

Muskotály szüret

Hej, elérkezett a szüret ideje! Szép napos idő volt a hétvégén, leszedtük a muskotály fajtákat.

Összesen ha három, három és fél sor muskotály van a szőlőmben (hozzászámítva a korai csemege fajtákat is) így csak a szűk család fogott neki leszüretelni a szőlőt.

A szedési instrukciók egyszerűek voltak: a szárelhalásos, savanyúra töppedt szemeket, a jégverte bebarnult szemeket, és az elvétve jelentező rothadó szemeket nem szabad volt a vödörbe tenni.


A szedés hamar megvolt, délre a teljes mennyiség a présházba került.

A puttonnyal kapcsolatban el kell mondanom, hogy az OBI-ban kapható puttony átalakításra szorul. A kampója gyakorlatilag alkalmatlan arra, hogy abba a vékony perembe be lehessen akasztani, ami a puttony alján van. Ezért két gyűrűben végződő csavart csavartam a puttony oldalába, és abba akasztom vállpántok kampóit.



A feldolgozás nálam a zúzó-bogyózó géppel kezdődik.

Ez egy magyar Robix gyártmányú bogyózó, amely némi kiegészítésre szorul. Ha a kacskidobó nyílásra nem terítünk egy műanyag abroszt, akkor a kacs és némi szőlőszem percek alatt beteríti a présházat. Ezzel együtt a gép jó munkát végez.


A zúzó-bogyózó néhány szemet rajta hagy a kivetett kacson, amelyet a további feldolgozás előtt megmentünk.








A kacsról leválasztott bogyókat egy szemroppantón átdaráljuk. A daráló hézaga 4 mm-esre van beállítva, így elkerülhető a magok megroppantása, ami azért fontos, nehogy a magok kesernyés íze a mustba beoldódjon.





A darálás nagyon fontos, mert ha ez a munkfázis kimarad, akkor a prés nem képes megfelelően kinyomi a mustot az egészben maradt szemekből - ezért a legjobb erőinket kellett bevetnünk.






A megroppantott szemekkel feltöltöttem a prést.

Nagypám régi kosaras prése, a talapzata még öntöttvasból készült. Szeretem az ilyen masszív, régi darabokat. A "bábuk harangjátéka" azaz a racsnihúzás hangja gyerekkori szüreteket idéz fel, számomra ez a szüret hangja. Meg a régi darálóé, de azt nem használom, mert nem illik a technológiába.




Így néz ki a felrakott prés. A préselést célszerű úgy csinálni, hogy a must csak ceruzavékonyan folyjon. Régen úgy tartották, hogy a prést mindíg csak "utána kell húzni" azaz nem sajtolni kell vele, hanem amikor a súlya alatt összetöppedt a szőlő, akkor a prést meg kell húzni.

Erre nekem nincs igazán időm, de mivel összesen egy présnyi szőlőt szedtünk éjjel fennhagytam a szőlőt, és csak reggel préseltem ki a maradékot.



Nagyon fontos a must érzékszervi vizsgálata.












A mustfokoló 19,5 cukorfokot mutat.














Kb. 180 literre saccolom a kipréselt mustot, egy 200 litere hordónak arasznyi híja van. A hordót kotyogóval zártam le.

Láthatóan mellé ment három csepp. Nagypám megölne, ha látná.






A legutolsó munkafázis a prés szétbontása.

1 megjegyzés:

Zotykos írta...

A leírtak alapján a szőlővel való foglalatosság mindenféle érzelmi húrokat pendít meg benned ...
Ajjajjajj! Kérlek, ne változz meg túlzottan! A következő Borisszára várjuk az első nyers bort! Addig is részemről egy pohár Merum a borkészítők tiszteletére!