Villanypásztor vadkár ellen

Aszály van, az őzek pedig úgy jutnak folyadékhoz, hogy a korai szőlőfajtákat lelegelik. A megkezdettt fürtöket darazsak támadják meg, nyomukban pedig a rothadás jár. Sajnos nem csak a szőlőfürtök, de a fiatal telepítésem is áldozatául esett az őzek étvágyának. Ez így nem mehet tovább.

Gondoltam arra, hogy lehívom a haverokat - akik szabadidejükben a finánctőke kiszolgálásának fáradalmait a világ egyik leghülyébb tevékenységével, a vadászattal pihenik ki -, hogy rendezzünk egy részeg tivornyával összekötött duhaj lövöldözést, de végül mégis inkább a deffenzív taktika, a villanypásztor mellett döntöttem.

Az interneten utána kerestem, és találtam is egy olyan céget, amelyiknek ugyanúgy nyolcassal kezdődik az irányító száma, mint Dörgicséé, velük vettem fel a kapcsolatot. Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk a szőlőben, és (egy rövid eltévedéstől eltekintve) meg is jelentek a megbeszélt időpontban. Ezután Jenő "bácsi" - a fiamat is bevonva - egy segédjével hozzálátott a rendszer telepítéséhez.

Nem tudom, hogy a honlapon miért nincs ott a gyerekekkel való kivételes bánásmód, de le a kalappal az előtt, ahogyan Ákost bevonták a munkálatokba. Ahol szaktudásra nem, hanem csak testi erőre volt szükség, ott nekem is hasznomat lehetett venni - a kőkeményre száradt talajba lukakat kellett fúrni a karóknak.

A villanypásztor nem okoz maradandó sérülést, mindössze egy kellemetlen áramütést érezni, amikor hozzáér valaki a dróthoz. A szomszédokat külön figyelmeztettem, hogy ne markolásszák a vezetékeket. A végeredmény impresszív, és remélhetőleg biztonságot nyújt a vadak ellen. Kipróbáltam: kellemetlennek kellemetlen.