Őszintén? Teljesen elfelejtettem, hogy némi sárga muskotályból szalmabort készítettem. A napokban kellemes meglepetésként ért, hogy a spájzban megtaláltam a télen félretett üvegeket.
A bor nagyon szép, szinte bronzos színben játszott, amikor felbontottam olyan masszív muskotály aroma csapta meg az orrom, hogy majdnem elájultam. Lassú, sűrű mozgású bor, szinte mint egy aszú. Az első korty azonban kiábrándító volt. Egy erős, csersavas íz mindent elnyom. Csak a kellemetlen, keserű húzósságot érezni.
Ilyenkor egyetlen dolog segíthet: a csersav-zselatinos derítés házi módszere, a tojásfehérjével történő derítés. A fehérje és a csersav összekapcsolódik a borban, apró pelyheket képezve lederíti a bort is. Ha a csersav már a borban van (mint esetünkben) akkor a fehérje azzal fog kicsapódni.
A nejem a házi botmixerével szépen felvert egy tojásfehérjét. Azt hiszem, ez masszív túladagolás, (egy hektoliterhez kell ennyi) de majd meglátjuk. A tojásfehérje bekeverése után a bor ronda zavaros lett.
Meglátjuk mi lesz. Sok veszíteni valóm nincs, a bor ihatatlan volt. Betettem a hűtőbe, hadd nyugodjon meg. Ami viszont biztató, hogy a sárga muskotály ilyen koncentrált illatot ad - a tiszta sárga muskotály bor elkészítéséhez ez nagyon jó jel.
augusztus 26, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése