Szilveszter napján lent jártam a pincénél, mert szerettem volna lekénezni a rizlinget, valamint hoztam némi kóstolót a szilveszteri bulira. Most volt úgy először, hogy nem volt kedvem sokáig maradni: metsző, nedves hideg (mínusz 5 fok) volt a hegyen. A pincében mindössze plusz hét fok volt, és egyáltalán nem esett jól az acéltartály úszófedelén összegyűlt bor kitörölgetése. Iszonyatosan fázott tőle a kezem. A kénezés nem sikerülhetett: a mérleg feladta ezen a hőmérsékleten a működést.
Amíg töltögettem a flakonokat, arra járt Gyuszi bácsi, a telekszomszédom. Nem kóstolt, Szilveszter napján mindenki fél a szigorított ellenőrzéstől. Hiába mondtam neki, hogy köpje ki, őt ilyesmire nem lehet rávenni: "Ami bort egyszer a számba veszek, azt ki nem köpöm".
A pincénél a rizling kóstoláskor csak a keserűmandula utóízt lehetett érezni, ilyen hidegben nem nyílt ki a bor. Hoztam egy üveggel haza, itt csodálatos volt. Ebben is jelen van egy vastag mézes jelleg, gondolom a forró nyár hatása. Az Enikő is szépen fejlődik, nagyon jó illata van.
január 01, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Gyuszi bácsi nagy ember.
Boldog újévet.
Megjegyzés küldése