Tetővágás

A paraszti munkarend szerint Péter Pálkor kell először levágni a szőlő tetejét. Ennek az lehet az oka, hogy a tetővágás után a szőlő intenzív hónaljhajtás növesztésbe kezd - az ezzel kapcsolatos munkákat lehet csökkenteni a tetővágás elodázásával. Én általában korábban le szokam vágni a tetejét, de idén kipróbáltam a hagyományos menetrend szerinti munkát.

Amikor megérkeztem a hegyre, a fent látható dzsungel fogadott.

Azt tapasztaltam hogy hónalj hajtások ugyanúgy vannak, mintha már levágtam volna a tetejét. Azonban elsősorban a tőkefejhez közel vannak, és lényegesen hosszabbak, mint június közepén, így be lehet fűzni az alsó drótpárba - azaz több levél jut egy hajtásra, így egy fürtre is.

Szerencsére a hajtásokat a szőlő egyik oldalára forgatták a folyamatosan fújó nyugati szelek. Aláálltam, egyik kezemmel megtartottam a lombot, és olyan két méter magasban elvágtam a szárat. Nagyon nehéz munka volt, de szerencsére kora reggel még nem volt túl meleg, délután pedig enyhén befelhősödött, és némi gyenge szellő is segített elviselni a meleget. Anyu a túloldalon fűzögetett, és leszedte a cigánymeggyet - a cseresznyelekvárt akarja pikánsabbá tenni vele.

A nap végén, este hétkor még ara is jutott időm, hogy megpermetezzem a szőlőt. Rubigannal nyomultam, mert amikor ennyi sérülést okozok a növényen, szeretek felszívódó szerrel permetezni, ami belülről is védi a növényt. Csak lisztharmat ellen védekezek, ilyen melegben és szárazságban a perenoszpóra vagy a botritisz nem rúg labdába.

Hogy az ide írott kommentekből mennyire lehet tanulni, azt az is mutatja, hogy megfogadtam Rosti tanácsát, és visszavettem eggyel a cseppméretet a permetezőmön: így is tökéletesen fedett, miniatűr cseppecskék borították a leveleket - de feleannyi permet fogyott. (OK, kisebb is volt a lombfelület, de ez még akkor is szignifikáns különbség.)

Reggel úgy ébredtem, mint a robotzsaru: iszonyat izomlázam volt.