Valahogy nem volt merszem próbaszüretet csinálni, ezért 16-17 mustfokra számítottam kóstolás alapján. A bogyózómust valóban nagyon almasavas volt, de 17,5 fokos, ami éppen ezért bőven felülmúlta a várakozásomat.
A szüretre vettünk egy másik kádad is, az eddigi 350 literes mellé egy 500 litereset. Nagyon nagy hasznát vettük, ugyanis így nem kellett megállni a szőlő szedésével, hanem csak áttetem a bogyózót a másik kádra, amikor az egyik megtelt. A teli kádból megraktam a prést, majd az összes cefrét átlapátoltuk bele.
Ezután a szőlőt ledaráltuk kis kézi darálóval, és kb. 20 órán át állni hagytam csak annyi lén, amennyi éppen ellepte. Ezt a bor krémességének érdekében csináltam, meglájuk, mi lesz belőle.
Annyi szüretelő jött, hogy egymás kezéből vették ki a munkát, nekem jutott idő fotókat készíteni.
A kipréselt cefrét szétszórtuk a szőlőben.
A présmust 18,5 cukorfokos volt, ami nem olyan jó, mint a tavalyi, de minden várakozásomat felülmúlja. A must egyelőre nagyon heterogén: az előprésmust nagyon savas, a présmust szinte savszegény, a cukorfoka kb. 18 körül lehet átlagban.
Három 200 literes és egy 50 literes hordóm lett "szüretesen" tele (azaz forráshíjával, ami azt jelenti, hogy az akonanyílástól kb. egy arasz mélységben áll a must).
Összességében majdnem elégedett vagyok. Pesze az időjárás egészen extrém volt: enyhe tél, nagyon korai tavasz, nyáron aszály, majd ősszel monszunszerű esők. Szerencsére a késő tavaszi fagyok és a nyári jégesők ezt a vidéket nem érintették, így akár úgy is értékelhetnénk, hogy egész jól megúsztuk a dolgot.
A szüret után lefejtettünk anyuval a muskotályt, ami szépen elhagyta a forrását. Addigra már teljesen benáthásodtam, így csak nejem elmondásából tudom, hogy szép illata van. Most tejfehéren álldogál a finomseprőjén, amin rajta is hagyom legalább Karácsonyig, hogy az almasavak szépen el tudjanak bomlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése