Látogatás a borfesztiválon

Amikor az ember blogot ír, sohasem lehet biztos abban, hogy rajta kívül bárki olvasni fogja. Azon kívül, hogy volt egyetemi évfolyamtársaim megtalálnak, illetve néhányan e-mailben megkeresnek egy-egy kérdéssel, ritkán kapok arról visszjelzést, hogy bárkit is érdekelne ez a dolog. Arra meg aztán gondolni sem mertem volna, hogy komoly borászok is megfordulnak nálam.

A hétvégén meglátogattam a borfesztivált a várban. Amint Gál Lajos pincészeténél megálltunk, és megkóstoltuk a dűlőszelektált borát, és beszélgettünk a rizlingek árazásáról, amikor a bort kínáló fiú egyszer csak rám nézett, és megkérdezte:
- Nem a Rambó vagy a Kezdőszőlész esetleg?
- De én vagyok a Rambó, a Kezdőszőlész más, ő a Spicc.
A fiú odanyúlt a pulthoz, és szó nélkül átadott egy üveg bort. Azt hiszem, ez volt eddigi blogger ténykedésem legkomolyabb elismerése.

Egyébként csak olaszrizlinget kóstoltam, két kivételtől eltekintve mindenkit, akit szerettem volna: nem vettem észre a Kreinbacher pincét, és mire a Ráspi pincéhez betértem volna már nagyon be voltam rúgva, és értem jött a nejem.

Két nagyon érdekes beszélgetésem volt, a Tornai és a Juhász pince borászaival, akik két teljesen eltérő technológiával készítenek olaszrizlinget. A Tornai-féle technológia (a must ülepítésének kivételével) nagyjából egybevág azzal, amit én is csinálok, Juhász Attila viszont a finomseprőn tartott, folyamatosan kevergetett, alacsony kénszint mellett történő almasav bontásról mesélt. Jásdiéktól megtudtam, hogy a dűlőszelektált palackozott rizlinghez két évig hozzá se nyúlnak - ez engem is bizakodásal töltött el.