Hagyom érvényesülni a piacgazdaságot

Amint azt a múltkori bejegyzésben leírtam, nem sikerült a palackoztatás Nagy Imrénél. Hagytam érvényesülni a piacgazdaságot, és felhívtam a környékbeli másik pincészetet, a Pántlikát, ahol Mlinko Istvánnal, a főborásszal vettem fel a kapcsolatot. Egy kedves fiatal srácot ismertem meg, aki normális határidővel (egy héten belül) vállalta a palackozást.

A megbeszélt időpontban megjelent pincémnél a Pántlika furgonja, 50 literes műanyag kannákkal, és István, a borász (a képen balra, akirők kiderült, hogy a szomszédunk unokája a barátnője), hozott magával egy segéderőt is (akiről kiderült, hogy gyerekkorom óta ismerem a baromfitelepről).

Egy szivattyúval átszívtuk a derített bort a kannákba, a söprőt az aljáról pedig üvegballonokba fejtettük, amelynek még lesz ideje leülepedni.


Amikor megérkeztünk a palackozó helyre, a kannákat ketten becipelték a hűtött bortároló helyiségbe, és felöntötték egy 300 literes acéltartályba (a képen jobbra látható), amelyből a palackozógép felszivattyúzta a bort.

A második számú segéderőről kiderült (a képen balra), hogy az apósa a telekszomszédom, alattam van a szőlője.

A bort hárman töltötték, egyikük adogatta a palackokat a mosógépre, a másik a töltőről szedte el a bort és tette a dugózóra, a harmadik a dugózóról vette el a kész palackokat, és kartondobozokba tette.

A harmadik segéderőről kiderült, hogy gyerekkorom óta ismerem, egyébként az anyósáé a mellettem lévő szőlő, és ugyanazon a hegyen neki is van mintegy másfél hektár szőlője, amelyből a Pántlika a figyelemre méltó Sauvignon Blanc-t készíti.

A bort 12 darabos kartondobozokban vittük a háznál található pincéhez. Mivel a dobozokat vissza kell adnom, egy napos állva tartás után - amíg a dugó kellően megszívta magát és elhelyezkedett -, kipakoltuk egy sebtében összeütött polcrendszerre. Az üres dobozokat a pajtában helyeztük el, szerencsére komoly segítségem akadt a cipekedésben.

A polc ötlete a feleségemtől származott, barátunk, Józsi a kőműves szállította a téglákat, a polcok az IKEÁból valók. Mintha csak ide szabták volna őket, pontosan passzolnak. A családot ráállítottam egy polcra (összesen 170 kilót nyomunk, ebből én 100-at vállalok), simán bírta a terhelést, így az egy polcra jutó kevesebb mint 100 kilóval simán megbírkózik.