Palackozási mizéria

Az érkező vendégeket a saját boromból és a saját pálinkámból szoktam megkínálni. A pálinka a 2005-ös évjáratú bor lepárlásából készült, mivel azt sajnos tönkretette az új hordókból származó vad faíz. A bort lepároltattam, és hihetetlenül finom pálinka készült belőle. Alkoholtartalma 40%, a magam részéről nem lelkesedem az olyan erős pálinkákért, amelyeknek csak az erejét lehet érezni, az ízét nem.

Ez a pálinka már megérdemli, hogy ne demizsonból kínáljuk, hanem szép üvegben díszítse az asztalt. Ehez szükség van üvegre és cimkére.

Nem gondoltam volna, hogy pálinkás üveget vásárolni ilyen komoly project: azt az üveget, amelyben a nagyobb gyárak (pl. Gundel) forgalmazzák a pálinkájukat, nem lehet az általam ismert üvegboltokban kapni. Végül egy hasonló, de jóval hosszabb nyakú olasz üveget sikerült beszereznem Balatonakaliban egy gazdaboltban.

A cimke legalább ekkora mizéria: egy névjegy- és boroscimkegyáró olyan árat mondott egy szem cimkére, ami arra sarkallt, hogy más megoldás után nézzek. Az egyik kollégám megcsinálta a cimke nyomtatási képét, amelyből 10 ráfért egy A4-es lapra. Ezt egy másolásra szakosodott céggel kinyomtattam öntapadós papírra. (A nyomtatás elég ratyi, mert az öntapadós cimkét nem eszi meg a laser nyomtató, így timtasugrassal nyomtattak rá.) Ráadásul az egészre húztak egy nylon fóliát, hogy ne veszítsen a színéből. Ez azonban olyan merev, hogy nem lehet felragasztani az üvegre - amint meghajlítottam, lerúgta magáról a bevonatot. Nem utolsó sorban, a bevonatkészítésalatt a ragasztó elveszítette azt a tulajdonságát, hogy képes legyen megtapadni valamilyen felületen. Az egy oldalnyi cimkéből három ragadt sikerült.
Szerintem ezen az arányos sokat dob, ha nem fóliázzák le a cimkét. Jövő héten újra megpróbálom.

Ugyanakkor kértem ajánlatot egy nyomdától is: ott reménykedhetek a színhelyes nyomásban.