A présházban már előre ki kell alakítani a fogadó részt, és úgy elhelyezni a gépeket, hogy a szőlő egy irányba mozogjon: zúzó-bogyózó -> szemroppantó -> prés -> hordó. Minden vegyszert el kell pakolni, zárni, nehogy valaki leverje, és beszennyezze a környezetet. A pincét össze kell söpörni, és szüret előtt fel kell mosni, hogy az elgurult szemek összeszedhetők legyenek.
Szerencsére idénre lett villanyom, ami azért nagyon jó, mert a zúzó-bogyózó gépemhez már nem kell generátort hozni. A generátor nem tudott akkora teljesítményt leadni, ami elindította volna a bogyózót, így mindíg be kellett lökni, ami nem éppen biztonságos dolog. Én nem szeretek a szőlőfeldolgozás közben benzinnel pepecselni, de ez elkerülhetetlen, ha generátort használ az ember. Nade hál'Istennek ez már a múlté.
Próbaszüret
A próbaszüret a mintavételezéssel kezdődik. A szőlőt minden ízében bejárva, egy-egy fürtöt, bilinget le kell vágni. Én egy nagy "V" betűt tettem, így volt az alsó végéből, a közepéből, és a tetejéből is jutott a mintába.
Ha megvan a minta, akkor készüljünk neki a préselésnek. Először a szőlőt le kell szemezni és kocsány nélkül a krumplinyomóba tenni.
Egyébként aki kitalálta, hogy krumplinyomóval ki lehet préselni a szőlőt, az biztos borzasztó jó erőben volt, javaslom előtte a szemeket megroppantani a törtkrumpli készítővel, aztán jöhet a krumplinyomó.
A mustot ezután át kell szűrni, egy jó sűrű teaszűrőn, egyébként a sűrű, kocsonyás részek ne befolyásolják a mérés eredményét.
A kipréselt, leszűrt mustot meg lehet mérni. Az enyém (muskotály + csemege fajták) 17 cukorfokos volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése