Metszés

A tavasz első munkája a szőlőben a metszés. A korábbi években részletesen elmeséltem, hogy a Guyot metszést hogyan csináljuk, így a technológiát most kihagyom. Ami említést érdemel, az a teljesítmény javulása az elmúlt évekhez képest.

Amikor elkezdtem a szőlővel foglalkozni, Feri bácsi egy soron (ami 5-6 oszlopköz) kb. fél sor vert rám. Tavaly már csak 2 oszlopközt, idén már csak egyet. A metszés pillanatok alatt megvan, szinte azonnal átlátom, mit kellene csinálni. A legtöbb időt a tavalyi vesszők lerángatása jelenti a támrendszerről. Tavaly már szinte csak kötözőpisztollyal kötöztem, ami könnyen elszakad, de a szőlő olyan erős vesszőt nevelt, hogy a 3-5 milliméteres kacsok erősebbek voltak a legerősebb kötözőanyagnál. Amikor meghúztam a levágott részt, mintha magamra akartam volna borítani a sort.

Az olló ( a legegyszerűbb Gardena ollót használom, mind kicsiben, mint kétkarosban) a metszés felére tört vízhólyagot a kezemre, amit szigetelőszalaggal ragasztottam le. Ez beválik, utána se fájdalom, se további felfakadás nem volt.

Reggel nyolckor kezdtünk, délután fél háromra lettünk kész. És ekkor még nekiláttam a vesszők kihordásának. Tudtam ugyanis, hogy másnapra olyan izomlázam lesz, hogy nem akarok majd semmilyen szerszámot se fogni a kezembe. Délután 5-re elvégeztem a vessző kivasvillázását is.

Szerencsém volt, csodálatos napsütésben dolgozhattam. A szőlő mellett virágzott a barackfa, a méhek porozták nagy erőkkel. A barackvirág illata a fa közelében csodálatos volt. A jövő hétre esős időt mondanak, akkor felpuhul a vessző, könnyebb lesz lekötni. Két oszlopot is cserélnem kell előtte. Utána jöhet a lemosó permet, ha még nem fakad a rügy.