Akkor hosszasan elgondolkoztam ezen, és arra a megállapításra jutottam, hogy a hagyományt (főleg, ha közvetlen felmenőinktől származik) úgy tudjuk legjobban megbecsülni, hogy a helyreállítás során megtartjuk a régit, de ki is bővítjük a mai kor követelményeinek megfelelően. Abból indultam ki, hogy a régi épületeket eleink is folyamatosan bővítették, korszerűsítették. Amikor nagyapámék megvették a házukat, akkor az kb. egy lépcsőnyivel a föld alatt volt. Első nekifutása az egész házat nem is tudták megvenni, hanem csak a házban kialakított három lakás egyikét. Aztén megvették a másik két lakást is (egyikből lett a kamra, a másikból az istálló) és nagypám épített a házhoz egy tisztaszobát és egy pajtát. A ház előtt állítólag egy tornác is volt, én ennek az épület szerkezetén nem láttam nyomát.
Most én építtem át a házat, a mai kor követelményei szerint, de a régi alapokon.
A pajta... ...az istálló
a tisztaszoba... ...és a kamra, a padlásfeljáróval
Amint az a képekből látszik, nagyszülem igen szegény emberek voltak. Akkoriban azonban a faluban mindenki szegény volt, egy-két nagygazdát leszámítva. Mikor nagyapám hazatért a hadifogságból, és megkapta a kis földjét, elkezdődött az ún. "Rákosi-rendszer", azaz a beszolgáltatások időszaka, majd a TSZ-esítéssel el is vették az összedolgozott néhány hold földet.
A házhoz az utolsó hozzáépítés 1942-ben történt, a háború alatt történt. 1945-ben a szomszéd udvarra egy bomba csapódott be, és ez megrongálta a pajta falát, és lehordta a cserepeket, de ezt a sérülést nem javították már ki. A ház 60 cm vastag kőfalai állták a sarat, noha nincsenenk alapjai, csak a bazaltalapzatra tett kőfalról van szó - igaz, így megsüllyedni nem tud.
Az újjáépítés során szerettem volna még kb. 200 évet adni a háznak, és ezért visszabontattam a tetőszerkezetet, kapott egy betonkoszorút, és új tetőt.
A bejárat átkerült az épület közepére, és kapott egy "kódisállást" azaz fedett veranda részt. Ma itt tartunk:
Az udvarban épült egy palackos boroknak szánt pince és egy kiülő.
A konyhában kandalló melegít, és a feleségem által tervezett kézi készítésű, faragott bútorokkal rendeztük be.
A szobában keveredik a régi és a mai: az ónémet stílusú kanapé dédapámé volt, de egy restaurátorral áthúzattuk a szövetét, az ágytakarót nagyszüleimtől örököltük, az ágyat és a kászlit a feleségem tervezte.
Átalakult a ház? Teljes mértékben. Mégis, ha megérkezem oda, ugyanazt érzem, mint gyerekkoromban. Talán át tudom ezt adni a gyerekeimnek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése