Mivel télen rengeteg időm van, ezért a tünetek szimpla leírásán túl mesélek a gomba (egyébként kalandos) életciklusáról.
Az alábbi ábra felső köre az ivaros szaporodást, középső köre az áttelelő gombafonal által okozott fertőzést és ivartalan szaporodást, a harmadik köre a másodlagos fertőzést (ami szintén ivartalan szaporodással terjed) mutatja be. Ivaros szaporodás (téli áttelelő képlet, "kleisztotécium" létrejötte)
Mivel a biológusoknak rengeteg idejük van, ezért a rendszertani besorolásnál még arra is figyelnek, hogy a termőtestek (aszkokarpium) milyen módon nyílnak fel: ha szabálytalanul (mint pl. a szőlő lisztharmat esetén), akkor kleisztotéciumról beszélünk.
A lisztharmat elsődlegesen a kleisztotéciumban telel át, amelyek pl. a lehullott leveleken keletkenek. A szél elterjeszti a kleisztotéciumokat, majd az esők hatására felreped, és kifejlődnek az aszkuszok, benne a spórákkal, amelyek megfertőzik a növényt.
A felrepedt sötét golyóbis a kleisztotécium (aszkoszkarpium),az a négy előtüremkedő zsákocska az aszkusz.
A fertőzésből gombafonalak (micélium) keletkeznek, amelyeken kialakulnak a hím (anterídium) és női (aszkogónium) ivarszervek. A női ivarszervek párzófonalat fejlesztenek a hím ivarszervek irányába, amelyen keresztül hím sejtmagvak vándorolnak az a női ivarszervbe. Ami vicces, hogy ezek után a sejtmagvak nem esnek egymásnak, és nem történik meg azonnal a génállomány cseréje, hanem a gombafonalak két magvas sejtként élnek tovább. Ezekből a kétmagvas sejteket tartalmazó gombafonalakból jönnek létre a kleisztotéciumok.
A kétmagvas gombafonalak legutolsó sejtje lesz a zigóta, amelyben végre megtörténik a sejtmagvak egyesülése és osztódása (meiozis), majd az azonos génállományú két sejtmag összeolvadás nélkül tovább osztódik még két alkalommal, így összesen nyolc spóra keletkezik. Azt a tömlőt, amely ilyen módon jön létre, nevezzük aszkusznak.
Ivartalan szaporodás (nyári szaporodási forma)
A gomba a vesszőkön, a rügyekben is áttelel gombafonal (micélium) formájában, és rügyfakadáskor a, a zsenge hajtások könnyen megfertőződnek. A fertőzött levél szövetében fejlődésnek indulnak a gombafonalak.
Ezeknek a gombafonalaknak a végén lefűződéssel olyan spóratartók jönnek létre, amelyen mitózossal (ivartalan szaporodással, azaz genetikai állomány cseréje nélküli osztódással létrejövő) spórák találhatók. Ez a szaporodási forma a faj gyors elterjedését szolgálja.
A zöld réteg a levél keresztmetszete, rajta kék színbenjelenek meg a konídiumok.
A tünetek
(Itt van egy feleslegesen nagy szünet. Ezt a szerkesztőben lehetetlen kiküszöbölni. Na ezért hagyom itt ezt a blogmotort, rövidesen.)
 | A hajtásokon átelelő jellegzetes lisztharmat foltok. |
 | A kora tavaszi fertőzés a rügyben áttelelő gombafonalakból indul, így az egészen fiatal hajtásokon jelentkezik, ún. "zászlós" hajtások formájában. |
 | A leveleken hintőporszerű fehér foltok jelennek meg. A konídiumok (ivartalan szakasz) 5-30oC között fertőzhetnek, de legmegfelelőbb a 15-27oC hőmérséklet és min. 96% relatív páratartalom. A kórokozó számára kedvezőtlen a 30oC feletti hőmérséklet, és az ismétlődő kiadós esők, záporok (de a tavaszi aszkospórás fertőzés elindulásához szükséges a csapadék). A lisztharmat érzékeny az UVB sugárzásra is, ezért szaporodik fel jobban a tőkék sűrű, árnyékolt részein és a levelek fonákán. |
 | A másodlagos fertőzés a bogyókra is átterjed. A bogyókról bebizonyították, hogy 2-3 hetes koruk után már rezisztensek a lisztharmattal szemben. A fürtök veszélyeztetettsége virágzástól zsendülésig áll fenn, és ezen belül is a legkritikusabb a virágzás és a kötődés időszaka. |
 | A végső stádiumban a bogyók felrepednek, utat engedve ezzel több más élősködő gombának. A fertőzés ebben az állapotban már viszafordíthatatlan. |
Védekezés
A lisztharmat fertőzés valszínűségét nagymértékben meghatározza az előző évi fertőzöttség foka. Minnél komolyabb volt az előző évi fertőzés, annál több az áttelelő képlet (kleisztotécium a lehullot levelekben, vesszőkön, törzs repedéseiben, akár hifa a rügyben). A kleisztotécium nem fagyérzékeny, de a rügyben megbúvó hifák -15 fok körül elpusztulnak.
A tavaszi esők és a felmelegedés általában elegendőek a lisztharmat fertőzéshez, ezért célszerű már az áttelelő képletek ellen védekezni: már metszéskor a kevésbé fertőzött vesszőt meghagyni, és a levágott lisztharmatos vesszőket kihordani. (Olvastam valahol a levelek kihordását is, de ezt személy szerint nem tudom elképzelni.)
A kora tavaszi (mindenképpen rügyfakadás előtti) lemosó permetezés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Akár olajos, akár olajmentes kéntartalmú készítménnyel kell elvégezni a lemosást, úgy, hogy a vesszők fürödjenek a permetszerben. (A biológiai gazdálkodás is megengedi a kén permetként való felhasználását.)
Év közben a kén használatát az erős napsütés korlátozza, mert a kéntartalmú szerek erős napsütésben, 20 Celsius fok fölött perzselnek.
Kiváló hatásfokkal működnek a felszívódó szerek, ezek nem csak a növény felületén képeznek bevonatot, és pusztítják el az arra járó lisztharmat spórákat, hanem beszívódnak a növénybe, és elölik a már megtelepedett hifákat is. Hatásuk 10-14 napig tart. Fontos, hogy a felszívódó szerekkel történő permetezést 2 fordulónként szüneteltetni kell, és közötte kontakt szerrel kell permetezni.
Sokat segít a védekezésben, ha lisztharmat-rezisztens fajok vannak az ültetvényben. A levegős művelés, a tőke gyors kiszáradása minden gombabetegség - így a lisztharmat ellen is segítséget nyújt.
Felhasznált irodalom
Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
San Diego Amateur Winemaking Society
Agronapló
Képek:
Plant Disease Control - Oregon University Extension
GeorgeBarron's Website on Fungi
(Vinograd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése