Idén először nem a ház udvarán, hanem a pincénél láttunk neki a szüreti készülődésnek. Mivel idén mindent minnél egyszerűbben szerettem volna megcsinálni, ezért nem vittük haza a hordókat a faluba, majd vissza, hanem a pincénél forraltunk vizet, és mostuk ki a hordókat. Hogy jövőre már csak az instrukciókat kelljen kiadnom, a fiamat is tanítgattam a teendőkre.
A víz a vártnál jobb hatásfokkal forrt fel a szabadban, a tüzelésre a tavalyi venyigét használtuk fel, amit feleségem aprított megfelelő méretűre.
Anyu valami elképesztő sámán szerelésben horda a trisóra a forró vizet, így biztosítva, hogy a felhők nagy ívben elkerüljék Becce környékét.
A forrázás után a hordókat belülről is meg kell szemlélni (az ún. bevilágítást már nem dróton beengedett gyertyával csináljuk), hogy maradt-e borkő, seprő, vagy esetleg penész a hordó falán.
szeptember 02, 2007
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése