Indul az év!

Végre, itt az új év kezdete, vár a szőlő, lehet menni dolgozni! Ez az év is új kihívást jelent, hiszen ebben az évben kell először együtt gondozni a szőlőt és a bort a pincében. A négy napos ünnepet munkával töltöttem.

Már a múlt héten megbeszéltem Feri bácsival, hogy a szántás buckáit vlahogyan el kellene művelni, hogy a föld könnyen járható legyen, és a metszés utána a szeptente összegyűjtése ne jelentsen gondot. Én a tárcsázást gondoltam, Feri bácsi viszont gyönyörű simára kutivátorozta a földet.

A könnyen járható talaj mellett ragyogó idő segítette a munkát.

Első nap - Metszés

Feri bácsi idén is segített elvégezni a metszést. A fejlődésem szemmel látható, mégis két oszlopközt (egy sor általában hat oszlopközből áll) ver rám egy sorban. Pont úgy, mint a nagymamám, vele se bírtam tartani a tempót soha. Ami jobban megy, az a gyorsabb gondolkozás, azaz ránézek egy tőkére, és tudom, hogy idén hogyan fog teremni, és azt is tudom, hogy mit hagyok meg annak érdekében, hogy jövőre is teremjen.

A metszés továbbra is Guyot művelési mód szerint történik: két félszálvessző (6-7 szem) és két csap (2 szemmel).

Tavaly a zöldmunkákhoz nem kaptunk vékony zsineget, csak valami nagyon erős pamut kötözőanyagot. Remek volt vele dolgozni, de most a pokolba kívántam a az egészet. Iszonyatos munka volt lerángatni a tavalyi részeket a támrendszerről, szinte soha nem engedett el a madzag, a metszőollóval kellett elcsipkedni. Tapasztalat: idény csak vékony zsineget használunk a zöldmunkához.

Ezzel együtt kb. délután ötre befejeztük a metszést. Nagyon elégedett voltam, ettől a munkától féltem a legjobban.

Második nap - Lekötözés

A vezető szálhoz le kellett kötözni a félszálvesszőket. Ez sok óvatosságot igénylő munka, hiszen a félszálvesszők könnyen eltörnek, ha durván hajtják le őket. Anyuval együtt csináljuk, én hajtom, ő kötözi. Ennek a munkának a hatékonyságát nagymértékben meghatározza a metszés, ha bénán hagytuk meg a vesszőket, szinte biztos, hogy letörnek.

Persze lehet egy picit cselezni: általában 3-4 félszálvesszőt hagyunk, és a lekötözésnél vágom le a felesleges vesszőt csapnak. Ugyanakkor ha metszéskor látom, hogy a szártagok rövidek, nem ragaszkodok a 6 szemhez, megengedek 7, sőt 8 szemet is. A fürtválogatáskor még úgyis korrigálható a dolog.

Idén ebben is jobbak voltunk, mint tavaly, összesen ha két vessző tört le.

A lekötözést nem fejeztük be, mert néhány sor támrendszerében apróbb kiigazításokat kellett végezni, és a segítség csak a harmadik napon érkezett.

Harmadik nap: Támrendszer javítás, szeprente hordás

Egyik kollégám tartozott egy napi munkával, amit most vettem igénybe.

Az egyik sor végéről a traktor egy fordulónál elvitte a feszítő drótot, és az oszlopot a sor súlya eltörte. Elég macerás sorvégi oszlopot cserélni. Ástunk egy 70 cm mély lukat, és ebbe állítottuk az új oszlopot. Lánccal megfeszítettük a vezető szálat, és felszögeltük a hajtástartó drótokat is.



Ezután néhány rossz oszlopot kellett kicserélni. A tavaly kiszelektált sor támrendszere szolgáltatta az alapanyagot. Az oszlopokat kihúztuk, és új helyére szállítottuk.






A régi oszlopot is kiemeltük, és az újat tettük a helyére.









Ezután az oszop körül a földet a szálvassal megtömörítettük.









Az új oszlopokra felkerültek a huzalok. Az egész ültetvényt végigjártuk, és ahol a huzalt tartó U-szeg elengedett, visszaszögeltük.







Amíg a támrendeszrrel ügyködtünk, anyu megkapálta a fiatal oltványokat. Idén két szemre visszametszettem őket, hogy a megerősödött gyökérről új, erős hajtásokat hozhassanak.






A nap utolsó munkája a szeprente (a levágott előző évi hajtások) kihordása volt. Ezt meg kell csinálni, hacsak nincs egy szárzúzója az embernek, amiben leszecskázva vissza lehet forgatni a talajba, ha ugyanis a vesszők ott maradnak, akkor az ellehetetleníti a talajmunkákat. A könnyű tárcsa alatt összegyűlik, és kiemeli a talajból. Akinek traktora van, az kapák nélküli kultivátorral húzatja ki a venyigét, akinek napszámosa van, az meg azzal hordatja ki. Én gereblyéztem, Attila cipelt.

Negyedik nap - Lemosó permetezés

Az év első permetezése kéntartalmú szerrel történik, amely az áttelelő lisztharmat ellen hasznos (bár tavaly nemigen volt, úgyhogy nem nagyon volt minek áttelelni), valamint a friss hajtásokon élősködő atkákat gyéríti. Én a kis háti permetezővel csinálom úgy, hogy a permetszer nem teljesen porlasztva, hanem kisebb nyomással, inkább fröcskölve kerüljön a tőkére. A vesszőket és a tőkefejet olyan mértékben permetezem meg, hogy megfollyon a permetlé. Idén Tiosol volt a boltban, 10 liter vízhez adtam egy literes flakonnal. Két gépnyi permetszer fogyott.

Nagyon fontos, hogy a télire eltett permetezőt nagyon alaposan olajozzuk le a használatba vétel előtt. Egyébként is, a háti permetező dugattyúját minden forduló után meg kell olajozni (én két éve nem tettem, szét is rángattam, ahogy szárazon pumpáltam).